Az erdők is vándorolnak, csak természetes úton, és nagyon lassan.
Az erdőszéli fáról lehull a makk és elgurul néhány métert, esetleg egy szajkó vagy mókus elrejti a szomszéd erdőrészletben, ahol kicsírázik, majd kedvező viszonyok között fává cseperedik. Jelenlegi uralkodó őshonos fafajaink esetében ez a sebesség a klíma jelenleg tapasztalható változási üteméhez képest azonban igen lassú. Míg például a tölgyesek 100 év alatt 8-50 kilométert tudnak így megtenni, addig a legóvatosabb becslés szerint várható 1,8 fokos felmelegedés 260 kilométer vándorlást tenne szükségessé. Az ennél is rosszabb, 3,3 fokos felmelegedést alapul vevő forgatókönyv esetén pedig egy évszázad alatt már 480 kilométerrel kellene odébb költözniük a fáknak! Természetes úton ez nem lehetséges.
Erdeink kezelése során a fák életkorának megfelelően, vagyis évszázados távlatban kell gondolkozni, tehát már most készülnünk kell a várható klimatikus változásokra. Erdeink megmaradását egyrészt biológiai alkalmazkodóképességük növelésével segíthetjük. Ezt szolgálja például az örökerdő-gazdálkodás módszere, ahol sokféle fafajból és változatos korú fákból álló erdőket nevelnek, figyelve az erdő immunrendszerét jelentő elegendő holt faanyag jelenlétére is, és az egész erdei életközösségre. Az ilyen változatos erdő könnyebben és gyorsabban alkalmazkodik a változásokhoz, hiszen ellenállóbb, és mindig lesznek benne olyan egyedek és fajok, amelyek biztosítják az erdő fennmaradását.
A másik lehetőség, hogy a genetikát hívjuk segítségül: már most ültethetünk szárazabb és melegebb vidékeken élő fákról származó magokat. A most elültetett, a Magyarországtól délkeletre fekvő területekről származó magból 100 év alatt olyan fa fejlődik, amely a számára megszokott viszonyok közé kerül és életképes marad.
Figyelj oda és vigyázz az erdeinkre, mert segítenek a klímaváltozás elleni küzdelemben!
